BÚÉK

Boldog Új Évet kívánok minden kedves látogatómnak. Erőt akaratot és kitartást céljaik eléréséhez..

A pipacs-rózsának..

Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erõsködtél, hogy szelídítselek meg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfûzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, õ pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelõ az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy õ egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert õ az, akit öntözgettem. Mert õ az, akire burát tettem. Mert õ az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettõt-hármat, a lepkék miatt). Mert õt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sõt néha hallgatni is. Mert õ az én rózsám.
Azzal visszament a rókához.
- Isten veled - mondta.
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerû: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idõ, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az idõ, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelõs lettél azért, amit megszelídítettél. Felelõs vagy a rózsádért...
- Felelõs vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

Látlak Amerika :)

Látlak Amerika,
vigyázz Amerika,
Egyszer Te is megtudod..
(Kern András)

Zorán : Vasárnap délután

Vasárnap délután a város meghal egy kicsit
És valahogy sápadtabbak a kirakatok
Vasárnap délután egy igazi fagylalt jólesik
És néha érzek egy régi illatot

Vasárnap délután a csendes, hosszú ebéd után
A mamám rám adta mindig a szép ruhát
Az ajtóban még megfésült és nem hallgatott rám
Ha kértem, hadd járjak így egész héten át

na - na - na - na - na - vasárnap délután,
na - na - na - na - na - vasárnap délután

Vasárnap délután a lányok arca kicsit szebb
S a nagyfiú ígérte tízre hazajön
A tánciskola parkettjén a cipők fényesek
És néhány párnak a figura összejön

Vasárnap délután volt mikor megismertelek
A bátyád apámmal nálunk sakkozott
Kamaszok voltunk és sok hülyeséget beszéltem neked
És kipróbáltuk, a szerelem jó dolog

Vasárnap délután talán a harag is csendesebb
S az elvált apa láthatja kisfiát
A vidéki rokonok látogatják az újszülötteket
És Farkasréten is elfogy a sok virág

Vasárnap délután volt mikor viszontláttalak
És újra megtörtént, ahogyan egy régi napon
Te sem lettél felnőttebb és én sem komolyabb
És előre tudtuk, szeretni jó dolog

Vasárnap délután az időm csendesen megy el
És néha úgy érzem, máris érkezel
Vasárnap délután az este mindig túl közel
Mikor tudom, hogy többé nem jössz el

Vasárnap délután a város meghal egy kicsit
És valahogy sápadtabbak a kirakatok
Vasárnap délután már régen semmi sem történik
Csak néha érzek egy régi illatot

Ködben

  

Ugye ott leszel

 

Ugye adsz majd, mikor kérni kell
s ugye kérsz majd, mikor neked kell
Ugye vállalod, ha varázsolni kell
S aztán elhúzol majd macskaléptekkel

Ugye adsz majd, mikor inni kell
S ugye fogsz majd, mikor esni kell
Ugye írsz majd nekem, szép kicsi verseket
Mind arról szól, hogy milyen jó neked

Ugye eljössz, mikor vágyom rád
Nem lesz rajtad, csak a nagykabát
Aztán nálam hagyod a szerelmed illatát
Majd jelentkezem, ha újra vágyom rád

És majd nézlek, ahogy mellém ülsz
S aztán mégis, újra összegyűrsz
ugye szép lesz a fényképem veled
Majd találsz nekünk egy frekventált helyet - a faladon

S ugye úgy lesz, ahogy ígérted
Ha meg máshogy, ugye megérted
És ha elvennék a maradék jókedvem
Te ott termesz és visszalopod nekem

Ugye sírsz majd, mikor elmegyek
Pedig látod, hogy csak viccelek
Ugye rám hajolsz, ha vígasztalni kell
És elszáguldunk 190-nel

(Presser Gábor)

Apo

 
Hope Vol 2

In My Life

 

There are places I'll remember
All my life
Though some have changed
Some forever
Not for better
Some have gone and some remain
All these places have their moments
With lovers and friends
I still can recall
Some are dead and some are living
In my life
I've loved them all
(Beatles)

Jack Kerouac haikui

  

Virágodon
mécsbogár alszik –
ég a lámpád.

A Holdig tartottam
doromboló macskám
– Felsóhajtottam.

Csettints csak,
állítsd meg a világot –
az eső rázendít.

Nem jött ma távirat,
de egyre több
a hulló falevél.

Szegények
karikagyűrűje
a szivárvány íve, Uram!

Nyugodt őszi éj –
ezek a bolondok meg
most kezdenek vitatkozni.

Londonban a macskák
alhatnak
a mészáros küszöbén.

A hegytetőt
köd rejti el – az álomnak
még nincs vége.
(Terebess Gábor fordításai)

Örvényben

  

Az ősz szinei

  

Fordulópont

  

Bronx

   Notice Of Eviction

Rimék

VALAKI JÁR A FÁK HEGYÉN

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
(Kányádi Sándor)

Párisban járt az Ősz

Imádott kutyám Samu. Élt 13 évet.

 

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt. 

Lóbarátom

  

Kelep

  

Colors of the Wind

Piros hajók kék Oceánon

Piros hajók kék Oceánon,
Öröm-zászlós, boldog vándorok,
Szép vitorlások, merre futtok?

Beszél a tűz

A fújtató dohogva kergette szét
a hamuban szunnyadó tűzcsibéket,
izzó fészket rakott a hő,
és izzadt, szinte átszellemült a vas,
ledobta rozsdás ingét.
Amint a fogó megragadta,
engedelmeskedett a kéznek,
mely szaporán vert végig a testén,
hogy olyan formát kapjon,
amilyet a kalapácsnak a lélek súgott.

Szakálla nőtt a szélnek,
mely akkor ott port kavart,
köröttem a korom fénylő bársonya
eltakart számos kamaszálmot.
De bennem még oltárként él a tűzhely,
hol pörölyös emberek
makacs fémet igéztek.
(G. Pataky András)

A tehenek védelme

A bráhmanák, a tehenek és a védtelen teremtmények az Én testemhez tartoznak, és csak azok hiszik róluk, hogy különböznek Tőlem, akik bűneik miatt elvesztették józan ítélőképességüket. Ezek az emberek olyanok, akár a mérgeskígyók, akiket Yamarája — a bűnösök ura — keselyűkhöz hasonlatos szolgái szaggatnak majd dühösen ízekre a csőrükkel. SB.3.16.10.

Akit a hold szeret

Ugass csak, énekelj,
Ha fáj a búcsúzás,
De nézd, a holdban
Ott vagyok, csak láss.
Rád mosolygok,
Kék sugárral
Ölellek minden éjjelen.
Meghallgatlak,
Csak mesélj nekem.
Félsz, nyüszítesz,
Szűkölsz is talán.
Pedig itt vagyunk,
Megvédünk,
Szavadra
Ugrik és segít
A falka.
S a Hold, én is
Szeretlek,
Figyelem minden
Léptedet,
Barátságunk örök,
Hiszen minden éjjel
Feljövök
És vigyázok rád,
Kis farkaskölyök.

Indira Myles

Milyen az ősz? ..

;

A felhő sem olyan, mint nálunk
És milyen más az őszi fény!
Nem csókol oly megejtő csókkal,
Mint ifjuságom szép helyén.
- Milyen az ősz? Olyan bűbájos
Álomba ringat most is ott?...
Megkérdeném, de messze vagytok
Százszor irigyelt boldogok.
(Ady Endre)

Pillangó kisasszony

 
Karcsú, kecses, mint halvány porcelánok,
A szeme mandula és ajka csók,
Csak Keleten teremnek ily virágok,
Ily különösek és ily bóditók.
Ott ül piros és sárgás kimonóban
Oly némán, mint egy nagy, beteg madár.
A kertben halk szél a cseresznyefákat
Hintázza lágyan s száll az este már.
(Juhász Gyula) 

Valaki

 

VALAKI JÁR A FÁK HEGYÉN

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
(Kányádi Sándor) 

Mit látsz a felhőben?

  
Gyerek: Fagyi!
Ott meg Nagyi!
Suhanc: ne már!
A matektanár!
Felnőtt: buta
Gyerekjáték!
Nincs ott semmi,
Csak fehérség.
Bár... ott mintha
Épp egy Honda...
Agg: szavamra
Isten arca!

Én: épp olyan
Mint az álmom
Szél szétfútta
Nem találom...

Indira Myles
(http://indiramyles.hu)

Szemtől szembe

Szemtől szembe mindenki fél,
Száj hallgat, csak a szem beszél.
Nem kell, hogy a szem beszéljen,
Szemtől szembe nincs esélyem.
(Napoleon Boulevard : Szemtől szembe)

  

Bajusz a szélben

  

Ártatlan, kék, szemek

  

Startolás

  

Nádasok farkasa

A Mukinak a fia

Nem tudjátok, hogy én ki vagyok, a Mukinak, a Mukinak a fia - de vagyok.
Há' de ránézek a hosszúnyelû késre, összeszúrlak, összeváglak benneteket.

Balatoni perspektíva

  

Édes élet