VALAKI JÁR A FÁK HEGYÉN
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
(Kányádi Sándor)
3 megjegyzés:
Nekünk a "két nyárfa" volt az esküvői versünk. Erre viszont már nem tudok a Kaláka dallam nélkül gondolni. Ez most jó, vagy rossz? :O
Miket tucc te Ikrem! :)
Hihi, én meg a két nyárfát gitározgattam "legény" koromban. :)
Megjegyzés küldése