
"Ottan némán, mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna lábam. Lelkem édes, mély mámorba szédült A természet örök szépségétül." (Petőfi Sándor, A Tisza) Saját amatőr fotóim (és hangulatváltozásaim), mindenkinek sok szeretettel. A képek leginkább Olympus E-1 géppel (néhány HP-945 -el) készültek.
szerda, szeptember 27, 2006
hétfő, szeptember 25, 2006
Beszél a tűz

A fújtató dohogva kergette szét
a hamuban szunnyadó tűzcsibéket,
izzó fészket rakott a hő,
és izzadt, szinte átszellemült a vas,
ledobta rozsdás ingét.
Amint a fogó megragadta,
engedelmeskedett a kéznek,
mely szaporán vert végig a testén,
hogy olyan formát kapjon,
amilyet a kalapácsnak a lélek súgott.
Szakálla nőtt a szélnek,
mely akkor ott port kavart,
köröttem a korom fénylő bársonya
eltakart számos kamaszálmot.
De bennem még oltárként él a tűzhely,
hol pörölyös emberek
makacs fémet igéztek.
(G. Pataky András)
A tehenek védelme

A bráhmanák, a tehenek és a védtelen teremtmények az Én testemhez tartoznak, és csak azok hiszik róluk, hogy különböznek Tőlem, akik bűneik miatt elvesztették józan ítélőképességüket. Ezek az emberek olyanok, akár a mérgeskígyók, akiket Yamarája — a bűnösök ura — keselyűkhöz hasonlatos szolgái szaggatnak majd dühösen ízekre a csőrükkel. SB.3.16.10.
szerda, szeptember 20, 2006
Akit a hold szeret

Ugass csak, énekelj,
Ha fáj a búcsúzás,
De nézd, a holdban
Ott vagyok, csak láss.
Rád mosolygok,
Kék sugárral
Ölellek minden éjjelen.
Meghallgatlak,
Csak mesélj nekem.
Félsz, nyüszítesz,
Szűkölsz is talán.
Pedig itt vagyunk,
Megvédünk,
Szavadra
Ugrik és segít
A falka.
S a Hold, én is
Szeretlek,
Figyelem minden
Léptedet,
Barátságunk örök,
Hiszen minden éjjel
Feljövök
És vigyázok rád,
Kis farkaskölyök.
Indira Myles
kedd, szeptember 12, 2006
Milyen az ősz? ..
Pillangó kisasszony
hétfő, szeptember 11, 2006
Valaki

VALAKI JÁR A FÁK HEGYÉN
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
(Kányádi Sándor)

péntek, szeptember 01, 2006
Mit látsz a felhőben?
Szemtől szembe
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)