Lány
előttem lépkedett a lány
szellő sodorta az uton
kecses hullámos szép talány
comb mell és minden gondolom
szerettem ó mert gyönyörű
ahogy előttem járt sudáran
lobogó fényü láng ölű
fölszivódott az éjszakában
néha még káprázik szemem
golyó döfi át a sötétet
úgy tűnik itt a szerelem
és újra látom azt a szépet
már érzem tudom itt a vég
hátamat csípi ostora
elviszem el a lány nevét
nem támad föl többé soha
Demény Péter
1 megjegyzés:
http://mek.oszk.hu/01400/01442/01442.htm
Megjegyzés küldése